..érdekesen indult. Szerettem volna egy esti, elmosott képet festeni. Aki követi a képeim, annak biztosan feltűnt, hogy több Film Noir hangulatú képet festettem az elmúlt időszakban. Ennek több oka is van, érdekelt a különböző technikákkal mi módon tudom kifejezni a kép mondanivalót, milyen jellegzetességei vannak a technikáknak. Hogyan tudom a technika adta lehetőségeket a legjobban kihasználni.

Az első kizárólag fekete és fehért színeket  használó japán tus képnél a célom az volt, hogy megmutassam az erős kontrasztok adta kifejező képességet. Izgatott az a kérdés, hogyan lehet a fekete tussal elvenni a fehéret. Nagyon izgalmas volt, ahogy a a fekete hatalmába kerített e fehéret, és ezzel ki is emelte azt. A kép publikálása után a twitteren hosszasan beszélgettek a kompozícióról, a kép mondanivalójáról. Ami rendkívül inspirálóan hatott rám: akkor döntöttem el, hogy nem tehetem meg velük (se magammal), hogy ne folytassam az utat.

A második képpel a célom az akrilfesték tesztelése mellett a kizárólag ecsettel való festés adta lehetőségek és tulajdonságok bemutatása volt. A képen látszik, az ecset tulajdonsága, nem lehet nagyon vékony vonalat húzni vele, így a kép sokkal nyersebb, jobban hasonlít egy fametszethez, mint rajzhoz.

[Not a valid template]A sorozat következő elemeként a fekete tintára voltam kíváncsi: az akvarellhez hasonlóan úsztatva akartam alkalmazni, elmosva az árnyalatokat. Így készült el az Esős este című grafika. A képet Lamy fekete tintával kezdtem el. Itt kezdődtek a bajok, ugyanis a fekete tinta, amint sok vizet kapott elvesztette a színét és inkább hasonlított a zöld algás akváriumra, mint szürkére. A legjobb volt a dologban, hogy ezt a papíron vettem észre, ezért változtattam a technikán, kibontottam a Koh-i-noor tust, és a képet azzal fejeztem be. A szükséges helyeken a tust hígítottam a finomabb árnyalatok elérése érdekében, sikerült a tussal az akvarellhez közeli technikával festeni. A kész tus képet az erősebb kontrasztok elérése érdekében még vékony (igen, a o.1-es is!) filccel a szükséges helyeken kihúztam. Az online elérhető képet – sajnos – kénytelen voltam a számítógépen Gimp-el kicsit módosítani, hogy a zöld árnyalatok eltűnjenek. A két első fekete-fehér kép éles hangsúlyuk miatt elég férfias lett, nyers és maszkulin. De ez a kép már a finom részletek kidolgozásával, az árnyalatokkal megtörte ezt az erős lendületet: olyan hangulatot tudott teremteni, amiben nem az erő és a hatalom, hanem a történet dominál. Több követőm fejében is megindultak az asszociációk a képek láttán. Volt, aki a látványt, volt, aki az érzést, volt, aki az illatot érezte.

Le kell írjam újra, van valami mámorító abban, ahogy a fekete festékkel, tussal a fehér papíron el tudom venni a fényt, és a sötét körbeveszi a fényt, mindezt úgy kell tenni, hogy nincs visszaút. Ha egyszer leteszem tollam, vagy ecsetem, az ott marad, nincs visszavonás. Ez nem Gimp, nem számítógép. Ez adja a kép készítése közben az izgalmat, tudni kell jó helyre tenni az eszközt.