Napraforgó: hogyan készült?

Nagyon sokan kérdeztétek tőlem, amikor kézbevettétek a Napraforgós verseskötetet, hogyan is készítettem az illusztrációkat. Milyen technikával, hogyan dolgoztam, mi volt a munkafolyamat. Most lehull a lepel, elárulom, amit eddig még nem, na jó, nem mindent :)

Amikor a szerzők felkértek, azonnal tisztáztuk a határidőket. Teljesen szabad kezet kaptam az illusztrációk elkészítéséhez, egyetlen kikötés volt: színes képek készüljenek, és utómunkálatok elvégzése után, nyomdakész változatba beilleszthető állapotban adjam le azokat. Átgondoltam a feladatot, és összeállítottam magamnak egy ütemtervet, ami alapján dolgozhatok. Gyakorlatilag két naponta kellett egy kész festményt elkészítenem, s mivel mindent nekem kellett csinálnom, ez nem is volt olyan könnyű.

A végleges verseket a megfelelő sorrenben megkaptam e-mailben. Kinyomtatva vittem mindehova magammal (mindig van nálam rajzeszköz, füzet), és amikor volt némi időm – egy kávé mellett, utazás alatt – olvastam a verseket, és  rögtön rajzoltam a vázlatokat a papirra. Nagy segítség volt, hogy olyan változatot kaptam a versekből, amin már látszottak a végleges arányok, adott volt az oldalakon a rendelkezésemre álló szabad terület. Az ötletek szinte másodpercek alatt bevillantak, igyekeztem minél hamarabb leskiccelni. Ha jól emlékszem, talán 2-3 vers esetén tartott tovább pár percnél ez a folyamat.

Gabor Suveg: Valami készül
Gabor Suveg: Valami készül

Amint időm volt, a vázlatok alapján megfestettem az akvarelleket. A képek A5 méretű (valaki mondta, hogy írólap nagyságú) akvarelltömbbe készültek. Mivel szeretek sok vizet használni a festéshez, itt kifejezetten fontos volt a későbbi scannelés miatt, hogy a papír a legkevésbé sem vetemedjen meg. Természetesen voltak hetek, amikor csak “tervezni” volt lehetőségem (ugye ezt a munka mellett csinálom), és akadtak napok amikor 5 képet is meg tudtam festeni. Minden egyes kép elkészítése hagyományos, vagy mai divatos szóval analóg módon készült: ceruzával, ecsettel és festékkel, papírra. Nem használtam számítógépes képmanipulációt sem, nem szeretem keverni a technikákat.

 

Az elkészült illusztrációkat folyamatosan adtam le, és pár nappal később láthattuk is mindannyian, hogy néznek majd ki a könyvben beszerkesztve. Ez mindenkinek jól jött, inspiráló volt: látszott, hogy halad a munka, láttuk az eredményét, és az is feltűnt, ha a scannelésbe hiba csúszott, rögtön tudtam javítani.

Minden feladattal elkészültünk a beütemezett tervek szerint, így a könyv határidőre nyomdába került, és a megbeszélt időpontban a futár le is szállította azokat. A végeredménnyel  mindenki elégedett.

Ezt a bejegyzést elolvasva, és a határidőt nézve sokak számára úgy tünhet, hogy az egész illusztrációs munka tulajdonképpen gyaloggalopp volt. Bár csak így lett volna! A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a festményeknek azonos szinvonalúaknak kellett lennie, és mint minden alkotás, ez is erősen függ az alkotó állapotától. Voltak hetek, amikor nem mertem festeni, mert nem voltam benne biztos, hogy olyan képek jönnének ki a kezem alól, ami megüti a mércét. Nem engedhettem meg magamnak, hogy ne törekedjek a tökéletességre. Végül a könyv olyan lett, amilyet elképzeltünk.

Ha nincs még versesköteted, és szeretnél, kedd estig még van lehetőség utánrendelésre. Kérlek nálam jelentkezz.

Boat

A 0.1-es filc története

A történet úgy kezdődött, hogy vásároltam egy filctoll készletet, amely  o.1, o.38, o.5 és o.7 vastagságúból áll. Régóta nézegettem, milyen lehet filctollal rajzolni. Számos esetben jól használható:

  • színes akvarell képek előrajzolása, árnyékok megerősítése
  • fekete-fehér vázlatok, grafikák készítése
  • képregények részletes kidolgozása

Boat Már nehéz megmondani, melyik falhasználási terület volt a vásárlást kiváltó tényező, talán a részletes kidolgozás lehetősége (ez még fontos lesz később). A készlet kipróbálása után sokat gondolkoztam, mit fogok vajon csinálni a o.1-es és a o.38-as vékony filcekkel? Arra jutottam, hogy majd elajándékozom, mielőtt beszárad.

Eddig mindig vastag filceket, tollakat, ceruzákat használtam. A töltőtollam M-s Lamy, a töltőceruzából jobban szeretem a o.7-est, a o.5-os be inkább B, vagy 2B betétet teszek, mert erősebben fog. Szeretem, ha határozott, erős vonalat húz a papíron, ami a kezemben van. Kedvenc ceruzám a 2mm-es Koh-i-Noor Versatil (egy több mint 4o éves “Technicolor” Versatil 5217, és egy új Toison d’Or 5900 használok), amit 3o-4o évvel ezelőtt használtak, ezzel haladok leggyorsabban, elég egy-két perc, hogy összeálljon egy vázlat.

A filccel a kezemben, nagyon izgatott voltam, ki akartam próbálni. Régi szokás szerint  a o.5-os tollal kezdtem el rajzolni, és a o.7-es húztam még az első vonalakat. Az első vonalak után elkezdett kiabálni a dobozból a o.1 filc: “használj engem is, engem is!”. Tovább húztam a vonalakat a vastag tollakkal, de engedtem a csábításnak, vesztemre. Ekkor kezdődtek a bajok. Az elején még úgy gondolkoztam, hogy húzok majd egy-két vonalat, és idegesen elteszem a tollat, mondván nem lehet ezzel haladni. Nem így lett. Nagyon megtetszett a lehetőség, hogy részletesen kidolgozhatok képeket. Egy új világ nyílt meg előttem, az aprólékosan kidolgozott képek világa. Vonalvastagságok hullámzóan változó dinamikája, a kompozíció része a vonalvastagság is a tollkezelés mellett. A filcet először a “Somewhere in Italy” képen használtam, itt kezdődött a függőség. A következő képen már tudatosan kezdtem el használni a vonalvastagság lehetőségét.

A Nashmarkt képen sikerült túlzásba is vinni a toll használatot. Akvarell vázlatnak készült, de a vékony filccel sikerült sokkal részletesebben kidolgozni a grafikát, mint az akvarell vázlat képhez szüksége lett volna. Ennek ellenére kapott még akvarellt is, ami azért volt fontos, mert előtte sok boros képek festettem, és hiányoztak a színek (de a képben direkt van lila is, elrejtve).

Így kezdődött hosszú barátságom a filcekkel, és a részletgazdag kidolgozással. Teszem továbbra is mind a magam, mind a “virtuális” tárlatom látogatói örömére. Az már biztos, hogy egyre több részletgazdag grafika és festmény jelenik majd meg a képeim között, és a kísérletezést sem fogom abbahagyni ezután sem.