345 / 2013 – cedrusart part 4.

“Sokat utazó ember vagyok, aki a folyamatos búcsúzás és megérkezés állapotában él akkor is, ha éppen nem utazik. A soproni búcsúzások utolsó, és az oda való megérkezések első otthonos állomása nekem sosem a vasútállomás volt (tudjuk, azok nálunk mindig huzatosak, még akkor is, ha éppen nem), hanem a Vörös Cédrus. Amiért érdemes volt negyed órával […]