“Ars paintica” – Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója – Búgócsiga Akusztik Garden

Búgócsiga Akusztik Garden – "Ars paintica" - Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója  / 1 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – “Ars paintica” – Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója / 1 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – "Ars paintica" - Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója  / 2 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – “Ars paintica” – Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója / 2 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – "Ars paintica" - Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója  / 3 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – “Ars paintica” – Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója / 3 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – "Ars paintica" - Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója  / 4 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – “Ars paintica” – Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója / 4 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – "Ars paintica" - Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója  / 5 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – “Ars paintica” – Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója / 5 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – "Ars paintica" - Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója  / 6 © Gabor Suveg
Búgócsiga Akusztik Garden – “Ars paintica” – Máj Orsolya festménykiállításának megnyitója / 6 © Gabor Suveg

Napraforgó: hogyan készült?

Nagyon sokan kérdeztétek tőlem, amikor kézbevettétek a Napraforgós verseskötetet, hogyan is készítettem az illusztrációkat. Milyen technikával, hogyan dolgoztam, mi volt a munkafolyamat. Most lehull a lepel, elárulom, amit eddig még nem, na jó, nem mindent :)

Amikor a szerzők felkértek, azonnal tisztáztuk a határidőket. Teljesen szabad kezet kaptam az illusztrációk elkészítéséhez, egyetlen kikötés volt: színes képek készüljenek, és utómunkálatok elvégzése után, nyomdakész változatba beilleszthető állapotban adjam le azokat. Átgondoltam a feladatot, és összeállítottam magamnak egy ütemtervet, ami alapján dolgozhatok. Gyakorlatilag két naponta kellett egy kész festményt elkészítenem, s mivel mindent nekem kellett csinálnom, ez nem is volt olyan könnyű.

A végleges verseket a megfelelő sorrenben megkaptam e-mailben. Kinyomtatva vittem mindehova magammal (mindig van nálam rajzeszköz, füzet), és amikor volt némi időm – egy kávé mellett, utazás alatt – olvastam a verseket, és  rögtön rajzoltam a vázlatokat a papirra. Nagy segítség volt, hogy olyan változatot kaptam a versekből, amin már látszottak a végleges arányok, adott volt az oldalakon a rendelkezésemre álló szabad terület. Az ötletek szinte másodpercek alatt bevillantak, igyekeztem minél hamarabb leskiccelni. Ha jól emlékszem, talán 2-3 vers esetén tartott tovább pár percnél ez a folyamat.

Gabor Suveg: Valami készül
Gabor Suveg: Valami készül

Amint időm volt, a vázlatok alapján megfestettem az akvarelleket. A képek A5 méretű (valaki mondta, hogy írólap nagyságú) akvarelltömbbe készültek. Mivel szeretek sok vizet használni a festéshez, itt kifejezetten fontos volt a későbbi scannelés miatt, hogy a papír a legkevésbé sem vetemedjen meg. Természetesen voltak hetek, amikor csak “tervezni” volt lehetőségem (ugye ezt a munka mellett csinálom), és akadtak napok amikor 5 képet is meg tudtam festeni. Minden egyes kép elkészítése hagyományos, vagy mai divatos szóval analóg módon készült: ceruzával, ecsettel és festékkel, papírra. Nem használtam számítógépes képmanipulációt sem, nem szeretem keverni a technikákat.

 

Az elkészült illusztrációkat folyamatosan adtam le, és pár nappal később láthattuk is mindannyian, hogy néznek majd ki a könyvben beszerkesztve. Ez mindenkinek jól jött, inspiráló volt: látszott, hogy halad a munka, láttuk az eredményét, és az is feltűnt, ha a scannelésbe hiba csúszott, rögtön tudtam javítani.

Minden feladattal elkészültünk a beütemezett tervek szerint, így a könyv határidőre nyomdába került, és a megbeszélt időpontban a futár le is szállította azokat. A végeredménnyel  mindenki elégedett.

Ezt a bejegyzést elolvasva, és a határidőt nézve sokak számára úgy tünhet, hogy az egész illusztrációs munka tulajdonképpen gyaloggalopp volt. Bár csak így lett volna! A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a festményeknek azonos szinvonalúaknak kellett lennie, és mint minden alkotás, ez is erősen függ az alkotó állapotától. Voltak hetek, amikor nem mertem festeni, mert nem voltam benne biztos, hogy olyan képek jönnének ki a kezem alól, ami megüti a mércét. Nem engedhettem meg magamnak, hogy ne törekedjek a tökéletességre. Végül a könyv olyan lett, amilyet elképzeltünk.

Ha nincs még versesköteted, és szeretnél, kedd estig még van lehetőség utánrendelésre. Kérlek nálam jelentkezz.

Ingyen ajándék

Nem ingyen megkapható nyereményről, vagy ingyen letölthető programról, vagy ingyen elhozható kismacskákról szeretnék most írni, annál valami sokkal fontosabbról: az ember életében kapott ajándékokról, a tehetségről. Nem fogom feszegetni azt a kérdés, hogy kitől, hogyan kapja ezt az ember, mert most nem az fontos.

Meggyőződésem, hogy mindannyian kaptunk tehetséget, egyedi ajándékot, ami csak a miénk, amitől egyediek vagyunk. Mindenki, Te is, Én is. Sokan mondják, van akivel bőkezűen bánt a Mindenható. Lehet, hogy ez így van, de szerintem nem az a fontos, hogy felismerjük a tehetséget, és elkezdjük használni. Biztos vagyok benne, hogy ezek az adottságok már gyermekkorban előjönnek. Kit a számok, kit a színek, vagy a formák, kit az állatok, kit a növények, kit a mások viselkedése, kit a mások szórakoztatása érdekel. Sokáig lehetne folytatni ezt a felsorolást. Óriási felelőssége van a tehetség megtalálásában,  már gyerekkorban az Őt körülvevő embereknek, leginkább a szülőknek, a családnak. Emlékszem én gyerekként (is) mindig rajzoltam valamit. Ha kaptam papírt és ceruzát, hosszú időre elfoglaltam magam. Természetes volt számomra, hogy ajándékba mindig rajzoltam, vagy festettem valami személyest. Az iskolában a tanáraim már nem mindig álltak ennyire pozitívan hozzá, hogy kreativitásomhoz. Egyik tanárom állandóan piszkált amiatt, hogy engem a művészet érdekelt. Mindig azt mondta, hogy még kukásnak sem leszek jó. Nem lett igaza! Valószínűleg a nyomorúságos életét zavarta, hogy használni akarom a tehetségem, és nem elégszem meg, hogy egy szürke pont legyek a többi ember között. Ma már látom, hogy a szürke embereket zavarja mások színessége, egyedisége, mert saját hiányosságaik tükrét látják viszont. Szembe kell nézniük általa a gyávaságukkal, amiért nem merték felvállalni önmagukat, vagy nem vették a fáradságot, hogy megtalálják a bennük rejlő lehetőségeket, esetleg hagyták, hogy mások mondják meg nekik mit szabad, és mit kell tenniük. Sokan sajnos nem elég bátrak, hogy felismerve a bennük rejlő lehetőségeket, változtassanak az életükön.

A napokban jutott eszembe a Good Will Hunting egyik jelenete:

A jelenetben mondja Will a barátjának, hogy majd amikor egymás mellett fognak lakni, és viszik a kölköket focira, milyen jó lesz. Erre azt válaszolja a barátja, hogy ha húsz év múlva még mindig ott fog lakni, (és nem használja ki a tehetségét, mert ilyen ember százévente ha születik), akkor Ő maga fogja hidegvérrel megölni. Mert tartozik neki, és a többi helyi srácnak azzal, hogy használja a tehetségét. Szükség van ilyen barátokra, mesterekre, mentorokra, akik néha “helyrebillentik” az embert. Néha elég egy mondat, egy-két szó is, néha több kell. De akik szeretik az embert, tudják mit kell tenniük, és a lehető legnagyobb alázattal meg is teszik. Talán erről majd később írok.

A másik fontos dolog, amit el kell, hogy mondjak (magamnak is):  a felismert tehetséget használni és gondozni kell. Ez még nehezebb, mint megtalálni. Ki mit tesz a tehetségével? Mi a legjobb a tehetség szempontjából? Hogyan lehet kihozni belőle a legtöbbet ? Mit teszünk, ha nehézségekkel találkozunk, feladjuk, vagy küzdünk tovább? Ez minden esetben más és más. Fontosak a visszajelzések, nehéz úgy rajzolni és festeni, hogy nem tudom, tetszik-e a képem az embereknek (nem fog mindenkinek). Hála Istennek, hogy rengeteg visszajelzést kapok, szerencsére nagyrészt pozitívat, nagyon jó érzés, hogy tudtam pár boldog percet okozni a képeimmel. Fontos a negatív kritika is, hiszen abból is lehet tanulni, és kell is. Viszont folytatni kell a munkát, sosem szabad feladni.

Mit lehet a tehetségből kihozni, megéri küzdeni? Ezt senki – élő ember – nem fogja tudni megmondani előre, ezért nincs más lehetőségünk, mint tenni a dolgunkat  a lehető legjobban, és majd  a végén kiderül, mit sikerült kihozni belőle.

Kötelességünk van: a tehetséget használni kell. Nem hagyhatjuk a gyöngyöt a sárba hullani, és hagyni, hogy ott elvesszen, és ne láthassák az emberek. Van jó hír:  a gyémántról könnyű lemosni a sarat.

Ugye a Te gyémántod is sokan látják?

a lila kép

kísérletezésem újabb állomása lett az alábbi kép:

no images were found

Esti borozásaim során kíváncsivá tett, hogy milyen színező hatása van a vörösbornak. Ezért tettem egy próbát vele. A “festéknek” a mély-lila – és kedvenc boromat – a Cabernet Savignont választottam.  A kép felvázolása után felvittem egy réteg bort, szándékosan a sötétebb helyekre.

no images were found

Nagyon érdekes, ahogy a mélyvörös, enyhén barnás bor színe a papíron, száradás során átváltozik sötét lilába. A fenti képen is jól látszik, hogy mire képes egy réteg bor. Összehasonlítva a felső képpel látszik, hogy száradás után hogyan változik meg a színe a bornak, az alsó kép még nem száradt meg teljesen. Száradás után még több réteg festéket, vagyis bort vittem fel, így alakítottam ki a sötét tónusokat.  Tapasztalatom szerint – ezen a papíron – három, négy réteg után már nem lesz sötétebb a tónus, vagyis eléri teljes fedőképességét. A rétegek felvitele után, a szükséges tónusok elérése miatt még használtam filctollat.

Az elkészült kép alapján megállapítható, hogy a bor elfogyasztása mellett, használható speciális képek készítésére.

Érdekes lehet, a különböző szőlőfajták, színének elemzése a továbbiakban. Vajon mennyire más a kékfrankos, a merlot és cabernet és a különböző évjáratok papíron. Vajon milyen élénkvörös egy rosé?  Mennyire tartja a megszáradt “festék” a színét ? Változik-e a színárnyalat, ha kicsit nedvesebb a levegő? Ezekre a válaszokra is kíváncsi vagyok. Könnyen elképzelhető, hogy folytatni fogom ezt a kísérletezést.

Mindezek mellett a megmaradt festék, alkalmas a művész jókedvének megalapozására is :) Egészségünkre!

p.s. a festményhez 2oo8-as évjárató Cabernet Savignon-t használtam a soproni borvidékről.