Nagyon sokan kérdeztétek tőlem, amikor kézbevettétek a Napraforgós verseskötetet, hogyan is készítettem az illusztrációkat. Milyen technikával, hogyan dolgoztam, mi volt a munkafolyamat. Most lehull a lepel, elárulom, amit eddig még nem, na jó, nem mindent :)
Amikor a szerzők felkértek, azonnal tisztáztuk a határidőket. Teljesen szabad kezet kaptam az illusztrációk elkészítéséhez, egyetlen kikötés volt: színes képek készüljenek, és utómunkálatok elvégzése után, nyomdakész változatba beilleszthető állapotban adjam le azokat. Átgondoltam a feladatot, és összeállítottam magamnak egy ütemtervet, ami alapján dolgozhatok. Gyakorlatilag két naponta kellett egy kész festményt elkészítenem, s mivel mindent nekem kellett csinálnom, ez nem is volt olyan könnyű.
A végleges verseket a megfelelő sorrenben megkaptam e-mailben. Kinyomtatva vittem mindehova magammal (mindig van nálam rajzeszköz, füzet), és amikor volt némi időm – egy kávé mellett, utazás alatt – olvastam a verseket, és rögtön rajzoltam a vázlatokat a papirra. Nagy segítség volt, hogy olyan változatot kaptam a versekből, amin már látszottak a végleges arányok, adott volt az oldalakon a rendelkezésemre álló szabad terület. Az ötletek szinte másodpercek alatt bevillantak, igyekeztem minél hamarabb leskiccelni. Ha jól emlékszem, talán 2-3 vers esetén tartott tovább pár percnél ez a folyamat.
Amint időm volt, a vázlatok alapján megfestettem az akvarelleket. A képek A5 méretű (valaki mondta, hogy írólap nagyságú) akvarelltömbbe készültek. Mivel szeretek sok vizet használni a festéshez, itt kifejezetten fontos volt a későbbi scannelés miatt, hogy a papír a legkevésbé sem vetemedjen meg. Természetesen voltak hetek, amikor csak “tervezni” volt lehetőségem (ugye ezt a munka mellett csinálom), és akadtak napok amikor 5 képet is meg tudtam festeni. Minden egyes kép elkészítése hagyományos, vagy mai divatos szóval analóg módon készült: ceruzával, ecsettel és festékkel, papírra. Nem használtam számítógépes képmanipulációt sem, nem szeretem keverni a technikákat.
Az elkészült illusztrációkat folyamatosan adtam le, és pár nappal később láthattuk is mindannyian, hogy néznek majd ki a könyvben beszerkesztve. Ez mindenkinek jól jött, inspiráló volt: látszott, hogy halad a munka, láttuk az eredményét, és az is feltűnt, ha a scannelésbe hiba csúszott, rögtön tudtam javítani.
Minden feladattal elkészültünk a beütemezett tervek szerint, így a könyv határidőre nyomdába került, és a megbeszélt időpontban a futár le is szállította azokat. A végeredménnyel mindenki elégedett.
Ezt a bejegyzést elolvasva, és a határidőt nézve sokak számára úgy tünhet, hogy az egész illusztrációs munka tulajdonképpen gyaloggalopp volt. Bár csak így lett volna! A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a festményeknek azonos szinvonalúaknak kellett lennie, és mint minden alkotás, ez is erősen függ az alkotó állapotától. Voltak hetek, amikor nem mertem festeni, mert nem voltam benne biztos, hogy olyan képek jönnének ki a kezem alól, ami megüti a mércét. Nem engedhettem meg magamnak, hogy ne törekedjek a tökéletességre. Végül a könyv olyan lett, amilyet elképzeltünk.
Ha nincs még versesköteted, és szeretnél, kedd estig még van lehetőség utánrendelésre. Kérlek nálam jelentkezz.