Mikor ültél le utoljára a vízparton, csupán nézni a hullámokat, a nádast ahogy fújja a szél és nem érdekelt, hogy a erős a szél, vizes lesz a cipőd, esetleg sáros a nadrágod? Amikor el tudtál veszni, elnézve az apró részleteket, ahogy hullámzik a nádas a szélben a vízzel egy ritmusban? Ahogy az a békét megtöri egy elrepülő madár zaja. Nézed a vizet, ahogy mossa a kavicsokat a partra, egyre odébb görgetve őket, hogy visszavonul ürességet hagyva maga mögött, de csak pillanatokra, majd újra visszatér néha erősebben, néha gyengébben. Annyira elfeledkezel, hogy nem is hallod, ahogy a füledben sivít a szél, az arcodat néha eléri a köveken megtörő hullámról leszakadó vízcsepp. Észre sem veszed, hogy mennyire elszaladt az idő, de nem sajnálod. Jó így!
Mikor tettél így?