Ingyen ajándék

Nem ingyen megkapható nyereményről, vagy ingyen letölthető programról, vagy ingyen elhozható kismacskákról szeretnék most írni, annál valami sokkal fontosabbról: az ember életében kapott ajándékokról, a tehetségről. Nem fogom feszegetni azt a kérdés, hogy kitől, hogyan kapja ezt az ember, mert most nem az fontos.

Meggyőződésem, hogy mindannyian kaptunk tehetséget, egyedi ajándékot, ami csak a miénk, amitől egyediek vagyunk. Mindenki, Te is, Én is. Sokan mondják, van akivel bőkezűen bánt a Mindenható. Lehet, hogy ez így van, de szerintem nem az a fontos, hogy felismerjük a tehetséget, és elkezdjük használni. Biztos vagyok benne, hogy ezek az adottságok már gyermekkorban előjönnek. Kit a számok, kit a színek, vagy a formák, kit az állatok, kit a növények, kit a mások viselkedése, kit a mások szórakoztatása érdekel. Sokáig lehetne folytatni ezt a felsorolást. Óriási felelőssége van a tehetség megtalálásában,  már gyerekkorban az Őt körülvevő embereknek, leginkább a szülőknek, a családnak. Emlékszem én gyerekként (is) mindig rajzoltam valamit. Ha kaptam papírt és ceruzát, hosszú időre elfoglaltam magam. Természetes volt számomra, hogy ajándékba mindig rajzoltam, vagy festettem valami személyest. Az iskolában a tanáraim már nem mindig álltak ennyire pozitívan hozzá, hogy kreativitásomhoz. Egyik tanárom állandóan piszkált amiatt, hogy engem a művészet érdekelt. Mindig azt mondta, hogy még kukásnak sem leszek jó. Nem lett igaza! Valószínűleg a nyomorúságos életét zavarta, hogy használni akarom a tehetségem, és nem elégszem meg, hogy egy szürke pont legyek a többi ember között. Ma már látom, hogy a szürke embereket zavarja mások színessége, egyedisége, mert saját hiányosságaik tükrét látják viszont. Szembe kell nézniük általa a gyávaságukkal, amiért nem merték felvállalni önmagukat, vagy nem vették a fáradságot, hogy megtalálják a bennük rejlő lehetőségeket, esetleg hagyták, hogy mások mondják meg nekik mit szabad, és mit kell tenniük. Sokan sajnos nem elég bátrak, hogy felismerve a bennük rejlő lehetőségeket, változtassanak az életükön.

A napokban jutott eszembe a Good Will Hunting egyik jelenete:

A jelenetben mondja Will a barátjának, hogy majd amikor egymás mellett fognak lakni, és viszik a kölköket focira, milyen jó lesz. Erre azt válaszolja a barátja, hogy ha húsz év múlva még mindig ott fog lakni, (és nem használja ki a tehetségét, mert ilyen ember százévente ha születik), akkor Ő maga fogja hidegvérrel megölni. Mert tartozik neki, és a többi helyi srácnak azzal, hogy használja a tehetségét. Szükség van ilyen barátokra, mesterekre, mentorokra, akik néha “helyrebillentik” az embert. Néha elég egy mondat, egy-két szó is, néha több kell. De akik szeretik az embert, tudják mit kell tenniük, és a lehető legnagyobb alázattal meg is teszik. Talán erről majd később írok.

A másik fontos dolog, amit el kell, hogy mondjak (magamnak is):  a felismert tehetséget használni és gondozni kell. Ez még nehezebb, mint megtalálni. Ki mit tesz a tehetségével? Mi a legjobb a tehetség szempontjából? Hogyan lehet kihozni belőle a legtöbbet ? Mit teszünk, ha nehézségekkel találkozunk, feladjuk, vagy küzdünk tovább? Ez minden esetben más és más. Fontosak a visszajelzések, nehéz úgy rajzolni és festeni, hogy nem tudom, tetszik-e a képem az embereknek (nem fog mindenkinek). Hála Istennek, hogy rengeteg visszajelzést kapok, szerencsére nagyrészt pozitívat, nagyon jó érzés, hogy tudtam pár boldog percet okozni a képeimmel. Fontos a negatív kritika is, hiszen abból is lehet tanulni, és kell is. Viszont folytatni kell a munkát, sosem szabad feladni.

Mit lehet a tehetségből kihozni, megéri küzdeni? Ezt senki – élő ember – nem fogja tudni megmondani előre, ezért nincs más lehetőségünk, mint tenni a dolgunkat  a lehető legjobban, és majd  a végén kiderül, mit sikerült kihozni belőle.

Kötelességünk van: a tehetséget használni kell. Nem hagyhatjuk a gyöngyöt a sárba hullani, és hagyni, hogy ott elvesszen, és ne láthassák az emberek. Van jó hír:  a gyémántról könnyű lemosni a sarat.

Ugye a Te gyémántod is sokan látják?

4 thoughts on “Ingyen ajándék

  1. Egészen elképesztett a mai bejegyzésed. Van ugyanis egy nagyon tehetséges tanítványom (van több, de most egyről lesz szó), aki nagyszerűen rajzol és most kezd belemélyedni az akvarell technikába. Én sok mindenre tanítom, főleg közismereti tárgyakra, de ezen a téren már keveset tudok segíteni neki. Ő most 13 éves. Kitaláltunk egy közös projektet, amiben ő állatokat festene (ezt a témát nagyon szereti, nagy madarász), és szövegeket írnék. Ehhez azt kértem, hogy próbálkozzon új technikákkal, legyen neki is kihívás. És közben azon morfondíroztam, hogy – ismerve és követve akvarelles munkáidat a neten – megkérnélek, hogy mondj pár szót a munkáiról, hátha látsz benne valamit, ötletet adsz, irányt mutatsz neki. Épp azzal jöttem haza, hogy valahogy óvatosan megkérdezlek, lenne-e kedved valami ilyesmihez, erre ez a bejegyzés fogad a tehetségről, meg annak gondozásáról…
    A világ tényleg egy rugóra jár.

Comments are closed.