A történet úgy kezdődött, hogy vásároltam egy filctoll készletet, amely  o.1, o.38, o.5 és o.7 vastagságúból áll. Régóta nézegettem, milyen lehet filctollal rajzolni. Számos esetben jól használható:

• színes akvarell képek előrajzolása, árnyékok megerősítése
• fekete-fehér vázlatok, grafikák készítése
• képregények részletes kidolgozása

[Not a valid template]Már nehéz megmondani, melyik falhasználási terület volt a vásárlást kiváltó tényező, talán a részletes kidolgozás lehetősége (ez még fontos lesz később). A készlet kipróbálása után sokat gondolkoztam, mit fogok vajon csinálni a o.1-es és a o.38-as vékony filcekkel? Arra jutottam, hogy majd elajándékozom, mielőtt beszárad.

Eddig mindig vastag filceket, tollakat, ceruzákat használtam. A töltőtollam M-s Lamy, a töltőceruzából jobban szeretem a o.7-est, a o.5-os be inkább B, vagy 2B betétet teszek, mert erősebben fog. Szeretem, ha határozott, erős vonalat húz a papíron, ami a kezemben van. Kedvenc ceruzám a 2mm-es Koh-i-Noor Versatil (egy több mint 4o éves “Technicolor” Versatil 5217, és egy új Toison d’Or 5900 használok), amit 3o-4o évvel ezelőtt használtak, ezzel haladok leggyorsabban, elég egy-két perc, hogy összeálljon egy vázlat.

A filccel a kezemben, nagyon izgatott voltam, ki akartam próbálni. Régi szokás szerint  a o.5-os tollal kezdtem el rajzolni, és a o.7-es húztam még az első vonalakat. Az első vonalak után elkezdett kiabálni a dobozból a o.1 filc: “használj engem is, engem is!”. Tovább húztam a vonalakat a vastag tollakkal, de engedtem a csábításnak, vesztemre. Ekkor kezdődtek a bajok. Az elején még úgy gondolkoztam, hogy húzok majd egy-két vonalat, és idegesen elteszem a tollat, mondván nem lehet ezzel haladni. Nem így lett. Nagyon megtetszett a lehetőség, hogy részletesen kidolgozhatok képeket. Egy új világ nyílt meg előttem, az aprólékosan kidolgozott képek világa. Vonalvastagságok hullámzóan változó dinamikája, a kompozíció része a vonalvastagság is a tollkezelés mellett. A filcet először a “Somewhere in Italy” képen használtam, itt kezdődött a függőség. A következő képen már tudatosan kezdtem el használni a vonalvastagság lehetőségét.

A Nashmarkt képen sikerült túlzásba is vinni a toll használatot. Akvarell vázlatnak készült, de a vékony filccel sikerült sokkal részletesebben kidolgozni a grafikát, mint az akvarell vázlat képhez szüksége lett volna. Ennek ellenére kapott még akvarellt is, ami azért volt fontos, mert előtte sok boros képek festettem, és hiányoztak a színek (de a képben direkt van lila is, elrejtve).

Így kezdődött hosszú barátságom a filcekkel, és a részletgazdag kidolgozással. Teszem továbbra is mind a magam, mind a “virtuális” tárlatom látogatói örömére. Az már biztos, hogy egyre több részletgazdag grafika és festmény jelenik majd meg a képeim között, és a kísérletezést sem fogom abbahagyni ezután sem.