A nagy találkozás

Még soha nem találkoztunk. Láttam már többször az újságokban, tvben, az interneten is képeket Róla. Sokat meséltek Róla. Talán volt aki már látta köztük, de a többésgük még nem. Már fiatalon biztos voltam benne, hogy nekünk találkoznunk kell. De akkor még nem járt felénk, és én nem tudtam elutazni hozzá. Mindenképpen szerettem volna találkozni Vele. Ahogy teltek az évek folyamatosan kaptam hírt róla. Tudtam, találkoznunk kell.

Pár évvel ezelött Brüsszelben jártam, tudtam, hogy a közelben van, de nem tudtam elmenni, hogy találkozhassunk is.

Két éve Budapesten járt, ahol majdnem sikerült a találkozás, de sajnos nem értem rá. Nagyon sajnáltam, mert mindig a kerestem a jó időpontot a találkozásunkra. Találkoztam másokkal, de az tudtam, hogy nem az Igazi. Ők is nagyon jók voltak, de soha nem olyan jók, mint Ő. Mások voltak mind. Barnább, vörösebb, hol itt, hol ott nagyobb, de mind más.

Idén hosszabb időt töltött Bécsben, így már mielött jött tudtam: Találkoznunk kell. Rengeteg alkalom lett volna, hogy találkozzunk. De mindig kicsit tartottam tőle, hogy sikerül majd a találkozás. Utolsó elötti napon szántam rá magam, hogy meglátogassam. Egész nap vártam a talákozást. Több mint egy órát várakoztattak, míg megláthattam. Rengetegen jöttek el aznap is, hogy láthassák.

Belépve a terembe láttam, hogy rengetek ember jött el megnézni. Elején nagyon zavart, sőt idegesített a sok ember. Mindenki közelről akarta megnézni, nem értették meg, hogy kell távolság köztük, leglább 3-5 méter. Közelről csak szines pacnikat látsz. A megfelelő távolságból áll össze e kép. Akkor pár pillanattal késöbb összeáll benned a kép. Sőt megelevenedik, színte megmozdul, megtellik élettel. Ez az amit csak az eredeti tud megadni. A másolat nem lesz soha. Ez az, amit nem lehet szavakkal leírni, sem elmondani. Csak átélheted, sőt ezt neked kell átélned. Csodálkoztam is rajta, hogy a rengeteg ember miért nem veszi a fáradságot, hogy élvezze a formákat, a színeket, a pillanatokat? Ilyenkor megszűnik a külvilág, csak te és a kép vagytok, ami neked életre kelt. És érzed mit akart Vincent neked üzenni. Minden kép más hangulat, más mondanivaló. Minden egyes esetben Te is benne vagy a játékban. Nélküled nem ér semmit az egész. Minnél többet nézed a képet annál több részlet vállik élővé, elvenedik meg a mondanivaló. Ha becsukom a szemem még ma is látom a képeket, ahogy szinte ablakot nyitnak egy másik világba.

Két órát sikerült együtt eltöltenünk csak Vincent és Én, Albertinaban. A találkozás arra volt elég, hogy biztos legyek benne, még találznunk kell. Remélem idén sikerül eljutnom Amsterdamba a Van Gogh múzeumba, hogy újra láthassam a képek egy részét.. Aki még nem látta Vincent képeit, csak annyit tudok elmondani, hogy látni és átélni kell. Legalább egyszer az életben. Ez amit könyvből és elmondás alapján nem lehet átélni. Ez valóban az amit látni kell. Bár ez nem csak Vincent Van Gogh képeivel van így.